Esettanulmányok

1. Haragban az édesapával

Andrea, negyvenes éveiben járó kisgyermekes édesanya harmóniát szeretett volna a családi kapcsolataiban. Így került sor arra, hogy az édesapjával való kapcsolatán dolgozzunk. Kiderült, nagyon dühös rá, sok harag van benne. Az oldás segített abban, hogy ettől megszabaduljon. Édesapjával rendeződött a kapcsolata, aminek nagyon örül.


2. Egyre magabiztosabban

B.14 éves fiú, akivel 2 éve nagyjából havi rendszerességgel találkozunk.
Kezdetben tic, szédüléssel járó rosszullétek, éjszakai felébredés tüneteivel fordultak hozzám. Császármetszéssel született. Édesanyja a korai gyermekkor sok nehézségéről, mozgásbeli és társas kapcsolatokat érintő gátoltságokról számolt be. Egészen kis korától jellemző rá, hogy elkülönül közösségben a társaitól. 12 évesen az éjszakai felébredést követően minden éjszaka a szülők ágyában aludt. Jó tanuló, ennek ellenére az iskolában egyáltalán nem érezte magát biztonságban, a közösségben elszigetelődött és a társai iránt indokolatlan mértékű dühöt, haragot, mondhatni gyűlöletet érzett.
A szédülés a kezelések elején megszűnt és sokat javult az akaratlan pislogás is.1 év közös munka és havi rendszeres oldások eredményeként az alvásprobléma is rendeződött.
Az oldások fényt derítettek arra is, hogy nagyon sok félelme volt. Félt többek között a változástól, sötéttől, egyedülléttől, betegségtől. Ezeken dolgoztunk.
A további kezelések során sikerült elérni, hogy ma már egyre önállóbb, egyedül közlekedik, ami korábban elképzelhetetlen volt.
A társas kapcsolatok iránti igény is megfogalmazódott már benne, bántja, hogy ez nem igazán működik az életében és szeretne tenni érte.
Tovább dolgozunk még a kiközösítés és a társakkal való konfliktus problémakörén.


3. Mások hatása - munkahelyi stressz 

Kutató munkát végző húszas éveiben járó kliensem energiátlanságról, ólmos fáradtságról, felfogóképességének csökkenéséről számolt be. Valamint arról, hogy munkatársa
negativitására rendkívül érzékeny és gyakran összezavartnak érzi magát a jelenlétében.
4 kezelés meghozta a kívánt eredményt.
2 évvel később újabb problémával fordult hozzám. Kiderült, hogy szakmai kihívás előtt áll. Elmondta, azt szeretné elérni, hogy mások hangulathullámzásai, feszült lelkiállapotai lehetőleg ne legyenek hatással rá, hogy önmagára találva a létező legjobb teljesítményt tudja nyújtani.
3 alkalommal dolgoztunk ezen az ügyön és ezen a téren is javulás történt.


4. Képességfejlesztés

B. 11 éves volt, amikor 2012. január végén először találkoztunk. Azóta folyamatosan kapcsolatban vagyunk vele és édesanyjával egyaránt. Édesanyja különösen gondos anyuka, aki gyermeke minden rezdülésére odafigyel és kitartóan törekszik arra, hogy gyermekéből kihozza a létező legjobbat. Gondolom így került sor arra, hogy megkeresett engem.
A képességeihez mérten gyenge iskolai teljesítménye és feltűnően zárkózott viselkedése miatt fordultak hozzám segítségért. A találkozásaink alkalmával édesanyja a következő nehézségekről számolt be:

  • ha nem megy valami, az nyűgös hangulatot, dührohamot vált ki nála 
  • iskolai munkája lassú, nem tud figyelni 
  • ellenségeskedés, agresszív viselkedés 
  • szoros baráti kapcsolata van egy kislánnyal, rajta kívül úgyszólván utál mindenkit 
  • étkezési gondok, válogatósság 
Az év első felében, január végétől április elejéig 5 alkalommal egyéni kezelések formájában érzelmi stressz oldások történtek nála. Nyáron a mátrai képességfejlesztő táborban alkalmam volt közelebbről is megismerni. Szeptembertől pedig részt vesz a képességfejlesztő csoportos foglalkozásaimon, tehát hetente találkozunk.Ezen találkozásaink alapján egy rendkívül nyugodt és értelmes fiúnak ismertem meg, aki teljesen tisztában van a problémákkal és a megoldás érdekében hajlandó az együttműködésre. Az édesanyja által elmondottak alapján iskolai élete meglehetősen sok érzelmi stresszel terhelte meg, feltételezhető volt, hogy ez áll a viszonylag gyengébb teljesítménye és zárkózottsága hátterében. Az előzetes felmérésként elvégzett rajzteszt abban adott megerősítést számomra, hogy a család és a kommunikáció területén nincsenek különösebb nehézségek. Megállapítottam viszont, hogy B. önértékelésén és a világgal való kapcsolatán lenne mit javítani.

Az első találkozásunk alkalmával édesanyja megemlítette, hogy megfigyelte, fia a környezete rossz hangulatait azonnal átveszi.
Azon dolgoztunk, hogy hosszú ideje társaival ellenségeskedést élt meg, emiatt nyugtalankodott, ebből nem látott kiutat és ez akadályozta abban, hogy az iskolában minden idegszálával a tanulásra tudjon koncentrálni.

Második alkalommal édesanyja arról számolt be, hogy pici javulást vett észre, mivel testvére nyűgös hangulatára válaszképpen nem lett automatikusan B. is nyűgös, mint korábban. Feltűnt ugyanakkor, hogy az otthon nyújtott és az iskolai teljesítménye egészen eltérő, természetesen az otthoni javára.
Az oldás során ezúttal az agresszió volt a téma, ami egyik társa részéről érte és ami jelentős érzelmi stresszt okozott, mivel nem szeretettségként élte meg. A múltbéli stressz eltávolítása megtörtént, de ez természetesen nem jelent semmiféle garanciát a jövőre nézve.
Agresszióra az emberek többségénél agresszió a válasz. Tanulásra van még szüksége azon a téren, hogy hogyan is kezelje az ilyen helyzeteket.

Harmadik találkozásunkkor édesanyjával beszélgetve kiderült, hogy a házi feladatok elkészítése során fiának határozottan ritkábban vannak nyűgös hangulatai, dührohamai.
Ezúttal a félelmek kerültek terítékre és az önbizalom ügye.

Negyedik alkalommal édesanyja megerősítette, hogy a házi feladat megírása körüli nyűgös hangulatok, dührohamok tovább ritkultak, és mintegy mellékesen a bőrén régóta meglévő sebei is begyógyultak. Az iskolában a lassú munkatempóját kifogásolták.
Ekkor a két agyfélteke integrációját végeztük el. Valójában minden oldás során ez történik, de ez alkalommal egy intenzív agyfélteke integráló gyakorlatsort végeztettem el vele. Felszínre jött az az ijedtség, amit sorozatosan akkor élt át, amikor valamilyen feladat megoldása közben lemaradt a többiektől. Kiderült, hogy ő csak akkor békéslelkű, amikor azt érzi, hogy szeretik és elfogadják olyannak, amilyen. Emellett igényli mások jóváhagyását, arra támaszkodik. Ennek tudatosítása megerősítette őt az önismeretében, de a környezete számára is hasznos tanulságként szolgál ez az információ a vele való hatékony bánásmódban.

Az ötödik találkozásunkkor olyan visszajelzést kaptam, miszerint B. az iskolában határozottan jobban tud figyelni és jobbak az osztályzatai.
Tovább dolgoztunk azon az ügyön, amikor azt éli meg, hogy mások nem méltányolják, az ezzel kapcsolatos érzelmi stresszt oldottuk. Kiderült számomra, hogy hajlamos az ún, önrontó belső párbeszédre: nekem ez nem megy stb. Minden olyan alkalommal, amikor valami újat kell tanulni, új kihívás éri, hajlamos ebbe a lelkiállapotba zuhanni.

Így az oldás a pozitív hozzáállás megteremtésére irányult. Megtanítottam egy kineziológiai gyakorlatokból álló ún. "Állj készen a tanulásra!" gyakorlatsort, amit úgy tudom zenére azóta reggelente iskola előtt elvégez és ami mind hozzáállásában, mind munkatempójában látványos javuláshoz vezetett a visszajelzés szerint.

A nyári táborban azt figyeltem meg, hogy a saját maga gondozását tekintve teljesen önálló, szinte semmi segítséget nem igényel. Felelősségtudó, figyelmes és segítőkész. A közös kötelező programokon készségesen részt vett, együttműködött. Szabadidőben inkább elvonulós időtöltést választott, ami egyszemélyes, ötletes kreatív játék volt. Ahogy teltek a napok és jobban megismerkedett a többiekkel, később már szívesen bekapcsolódott a közös szabadidős tevékenységekbe is.
Egész héten egyetlen konfliktusa volt, amikor vélt igaza mellett kardoskodott, vitatkozott és megsértődött az ellenkező véleményen. Ekkor édesanyjának telefonált, csak az ő véleménye győzte meg.

Jelenleg a csoportos foglalkozásokon viselkedése nyílt, elfogadó és együttműködő. Örömmel látom, hogy felszabadultan kapcsolatot teremt másokkal. Az egyik alkalommal vidáman megemlítette, hogy már nem is utálja annyira az osztálytársait. Legutóbb arról értesültem, hogy egyik társával összetűzésbe keveredett, valamint a tanulásban nehézséget jelent számára nagyobb mennyiségű tananyagból a lényeget megragadni és megjegyezni. Tehát a tanulás, fejlesztés továbbra is tart, itt az újabb iránytű, hogy merre tovább.

Idézet az édesanya 2013. január 25. leveléből:

"Mivel régen találkoztunk, ezért megírnám, hogy mostanában mi történik B-vel. Volt egy mondata, ami miatt valamikor november elején azt mondtam neki, hogy akkor ezentúl egyedül tanul. Ha kér, akkor segítek, de magamtól még azt sem fogom megkérdezni, hogy van-e házi. És ez így is volt. Láttam én, hogy nem tanul, de "nem érdekelt", nem szóltam.
Valamikor december elején kaptam egy bukás értesítőt a történelem tanárnőtől.
Akkor leültünk, és megint kb. 2000-redszer elbeszélgettünk. Megmutattam neki a levelet, hogy nem én találtam ki, engem is meglepett stb. Nem bántottuk, mondtuk neki, hogy semmi gond. Az is jó, ha nem tanul, csak ne veszekedjünk és készüljön fel arra, hogy végleg elhagyja ezt a sulit. Egy hangos szó, egy fenyegetős, egy hontalanokkal történő példálózás sem volt.
Ha gondolja, akkor együtt-de leginkább ő kell hozzá- valahogy ki lehet mászni a csávából. Kicsit összetört a gyerek, de nem a szokásos befordulós, indulatos törés volt ez, hanem valami más. Annyi történt, hogy kért egy ébresztő órát.
Másnap reggeltől kezdve az óracsörgésre kel, reggelizik, teát! iszik. Az órákon dolgozik-több tanár meg is dicsérte(az osztályfőnök személyesen nekem is mondta)-, a házikat megpróbálja egyedül megoldani. Magától hozza, ha nem ért valamit és nem kap sírógörcsöt, ha nem érti meg elsőre. Törtekből úgy írt 4-es dolgozatot, hogy az összes számítás hibátlan, csak az elméleti részt nem írta le. Tette ezt úgy, hogy a dolgozat előtti napon még nem értette. Nekiálltunk, és órákon át gyúrtuk. Nem kapott rohamot, ott volt és figyelt.
Ennek megfelelően a félévi jegyet mentő felelések és dolgozatok hatására nem bukott meg semmiből. Ez a lendület még most meg van, remélem így is marad.Kicsit lehet hosszú voltam, elnézést érte. Csak szerettem volna ha tudod, hogy most jól mennek a dolgok, amiben nagy segítségünk voltál. Ha gondolod, akkor bármit idézhetsz a leveleimből."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése