2016. november 22., kedd

Megújult a honlapom


Örömmel tájékoztatom kedves érdeklődőimet, hogy honlapom teljesen megújult, érdemes meglátogatni.

A korábbi verzióhoz képest sokkal részletesebb leírás található a kineziológiáról, valamint egyéb alternatív eljárásokat is bemutatok röviden. Részletesen ismertetem, hogy milyen egyéni terápiás lehetőségek vannak azok számára, akik hozzám fordulnak segítségért.
Létrehoztam egy oldalt azokból az ajánlásokból, amiket elégedett klienseim írtak.
Korábbi blog bejegyzéseimet is tartalmazza egy külön menüpontban.


Valójában egyesítettem a Webnode szerkesztésű Napraforgó Kineziológia honlapomat és a Blogger Napraforgó Kineziológia blogot egy Wordpress Napraforgó Kineziológia oldalban.
A későbbiek során bővíteni szándékozom újabb blogbejegyzésekkel.
További leírásokat készítek majd az egyéb általam alkalmazott módszerekről, eljárásokról.
A régi oldalakat pedig egy bizonyos idő elteltével nem fogom tovább működtetni.

Úgy érzem sokkal igényesebb, esztétikusabb és korszerűbb lett, nagyon örülök, hogy elkészültem vele.

Kérlek látogasd meg!      >> Napraforgó Kineziológia





2016. július 20., szerda

Bizalmatlanság, gyanakvás, ártó szándék

Az ember személyiségében a belső élmények, tulajdonságok, a különféle motivációk és a külső megnyilvánulások sajátos és tartós mintázatot alkotnak. Ez a mintázat alapot szolgáltat ahhoz, hogy viselkedésünk, gondolataink, érzelmi megnyilvánulásaink bejósolhatóak és következetesek legyenek.

Tehát a személyiség pszichofizikai rendszerek olyan dinamikus szerveződése, amely az egyén jellegzetes viselkedés, gondolat, és érzelmi mintázatait hozza létre.

Személyiségünk optimális esetben elég rugalmas ahhoz, hogy tanuljunk hibáinkból, tapasztalatainkból és a környezetünkkel való interakciók során több lehetőség közül a számunkra  és környezetünk számára egyaránt legkívánatosabb viselkedéssel reagáljunk.




A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés olyan átfogó tartós és rugalmatlan mintázata, mely jelentősen eltér a kultúra, a környezet elvárásaitól. Ez a rugalmatlanság gyakran pszichés sérüléseket, interperszonális vagy munkahelyi kapcsolatokban megjelenő szenvedést, problémákat, nehézségeket okoz.






A paranoid személyiségzavarra jellemző a kifejezett érzékenység a kudarcokra.



A paranoid személyiségzavar főbb jellemzői

  • mindent átható bizalmatlanság, gyanakvás mások iránt
  • nem valós hiedelem arról, hogy az illetőt mások bántani/bántalmazni akarják
  • nem igazolt gyanú, hogy mások nem megbízhatóak, és nem lojálisak 
  • állandó bizalmatlanság és gyanakvás, hogy mások az információt az illető ellen fordítják 
  • ártatlan jelek, dolgok súlyos személyes sérelemként való értelmezése 
  • dühös reakciók minden, akár enyhébb személyes véleményre 
  • ellenszenves magatartás
  • nem igazolt gyanú, hogy társunk, párunk nem hűséges, megcsal bennünket
  • az ért sérelmek megbocsátási képtelensége 
  • alaptalanul feltételezi, hogy mások kihasználják, becsapják 
  • mások iránt bizalmatlan, rejtett rosszindulatot feltételez 
  • gyanakvás, az események, élmények tendenciózus eltorzítása, azaz mások semleges vagy baráti cselekedeteit ellenségesnek, vagy megvetendőnek tartja 
  • harcos, makacs, rendíthetetlen meggyőződés a saját igazáról 
  • általában önteltség és énközpontúság jellemzi


Ha a fenti jellemzők túlnyomó részben jelen vannak és jelentős szenvedést, boldogtalanságot, örömtelenséget, kapcsolati és munkahelyi konfliktusokat okoznak, ajánlatos valamilyen segítséget igénybe venni.

A zavar okainak feltárása, meghaladása, új alternatívák találása lehetővé teheti, hogy újra örömmel és bizakodva tudjunk a jövőbe nézni.



2016. március 21., hétfő

Pszichoterror a családban

A pszichoterror - másnéven mobbing - leggyakrabban munkahelyeken tapasztalható, azonban sajnos arra is találhatunk bőven példát, hogy a családi élet színterén belül történik meg. Ez annál inkább sajnálatos és szomorú, mivel ebben a rohanó és elidegenedett világban  a család jelenthetné mindenki számára a végső menedéket, legalábbis amennyiben ott a feltétel nélküli szeretetet és a valódi összetartozás uralkodik.


Mi is az a családi pszichoterror?

A pszichoterror egy olyan konfliktus sorozat, melynek során az áldozat folyamatos bírálatnak, támadásnak, esetlegesen "csak" piszkálódásnak van kitéve. Egyértelműen romboló az áldozatra nézve, de rombolja a családi kapcsolatokat is, sérül a család, romlik az egyének teljesítőképessége, morális problémák vetödnek fel. 
A mobbing folyamatában megkülönböztetünk vezetőt, követőket és magát az áldozatot. Sokszor maguk a követők nem értenek ugyan egyet a vezető erkölcstelen hozzáállásával, esetleg lelkiismeret furdalásuk is van miatta, de nem tesznek ellene, mert kockázatosnak érzik a vezetővel való szembefordulást.

Milyen okai lehetnek a családon belüli mobbing kialakulásának?

A családi békéért, összetartásért elsődlegesen felelősök érdektelensége, hozzá nem értése vagy megfelelő éberségének hiánya. Negatív érzelmek, félelmek, féltékenység, irigység, rosszindulat és hasonlók jelenléte.

Kiből válhat áldozat?

Gyakorlatilag bárki lehet áldozat. 
Bizonyos emberek könnyebben válnak azzá, például a kisebbek, hátrányos helyzetben lévők vagy akiknek gyengébb az érdekérvényesítő képességük. Léteznek hajlamosító tényezők, olyan viselkedési és személyiségjegyek, amelyek hajlamosíthatnak az áldozattá válásra. Ilyenek például az alacsony stressztűrés, sértődékenység, visszavonulásra, alárendelődésre, passzivitásra, pesszimizmusra, veszekedésre való hajlam. Ha valakinek gyenge az önbizalma, rossz a helyzetfelismerő képessége vagy olyan ember, aki az érzelmeit nem képes megfelelő módon kezelni, akinél hiányzik a kezdeményezőképesség, hajlamos saját érdekeit háttérbe szorítani, behódoló, kudarckerülő.

Mi jellemzi az elkövetőket?

Az elkövetők hatalmat akarnak, dominanciára törnek, esetenként fizikai erejük nagyobb. Ellenséges érzéseket táplálnak a környezetükkel szemben, ami agressziójukban ölt testet. Jellemző lehet még, hogy a zaklatók valamit követelnek az áldozattól. Empatikus képességük átlagon aluli. A vizsgálatok azt mutatják, hogy gyakorlatilag nincsenek is tudatában annak, hogy a másik fél milyen szenvedéseken megy keresztül.

Mik azok az értékek, amik jól működővé tesznek egy családot?

Elsősorban az egymás iránti lojalitás, azaz hűség, együttműködés, megelőlegezett bizalom, hit a másik jó szándékában, mindez persze nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuló módon. Az önzetlenség, ami annyit tesz, hogy a pillanatnyi saját érdekeinket mellőzve a másik javára cselekszünk. Nem tagadjuk meg az igényeinket, csak átmenetileg háttérbe szorítjuk. 
Megengedő szeretet, ami egyfelől elnéző, ugyanakkor rendkívül tapintatos és egyáltalán nem sértő módon segíti a jellemhibák kijavítását. 
Feltétel nélküli bizalom, amennyiben ez otthon nincs meg, gyerekek és felnőttek egyaránt baráti körben fogják inkább keresni. 
Ezek az értékek nemcsak jók, hanem régtől fogva bevésődött dolgok. Mindannyian szomjazunk ezekre a lelki szükségletekre, ezek megléte nélkül az élet zavarossá válik. Sarkalatos hiba, ha ezeket kívülről akarjuk megkapni külön anyagi és energiabefektetések árán és nem a családból, ahol azonos utat járva együtt fejlődnek a különböző személyiségek.

Mi van a családi pszichoterror hátterében?

A mobbing lényege és célja, hogy a kiválasztott személyt teljesen irányítás alá lehessen vonni.  A pszichoterror kifinomult eszközeivel való visszaélésről van szó, ez egy megszégyenítő és korlátozó manipulatív eszköz.  Az érzelmi zsarolástól egyértelműen megkülönböztethető, annál sokkal bonyolultabb, mert a zsaroló más családtagokat is bevon a játszmába, így létrejön egy klikk, akik támadják az áldozatot, így az illető személy ezen pszichikai nyomás alatt előbb vagy utóbb törvényszerűen hibázik. Nehéz tetten érni a családban. Fő mozgatórugója valamely rejtett önző cél, érdek. Ha a családban pszichoterror van jelen a feltétel nélküli szeretet és valódi összetartozás helyett, nagy a valószínűsége vagy mondhatni egyenes következménye, hogy az érintett személyek a külvilágban is ezeket az eszközöket használják majd céljaik elérése érdekében. Lekezelőek embertársaikkal és állandóan a hibát keresik másokban.
Pszichoterror esetén az egyik legfőbb családi értéket, a lojalitást felülírják az önző érdekek, a résztvevők figyelmen kívül hagynak egy olyan etikai határt, amin túllépni már egyértelműen  a gonoszság kategóriájába tartozik. Például ha a féltékenység és az önzés kóros méreteket ölt, kialakul egy családon belüli klikk, ez pszichoterrorhoz vezet, ami személyiség és családromboló lehet. 

Milyen viselkedésekben nyilvánulhat meg a családi pszichoterror?

  • családon belüli csoportos félrevonulás 
  • látványos elkülönülés
  • destruktív kritizálás
  • játszmák
  • viták 
A jobbító szándékú meglátás, észrevétel helyett megjelenik a tisztelet teljes hiányát tükröző destruktív kritizálás, felöltöztetve a "mások is így gondolják" köntösébe. Ez játszmákhoz vezet, nem az őszinteség lesz az uralkodó, hanem az, hogy ki ki mellé áll. Gyakori viták, amire az lehet a jellemző, hogy nem az uszító konfrontálódik, hiszen ő többnyire konfliktuskerülő, hanem a gyengébb akaratú befolyásolt személy.

Mi a teendő pszichoterror esetén?

Mindenképpen egy beteg helyzet, amire oda kell figyelni és kezelni kell, mert kihat a jövőre. Lehetetlenné teszi, hogy a család elláthassa valódi feladatát: a családtagok védelmét, a békés és szeretetteljes hátteret, az utolsó menedék lehetőségét.
Az áldozatnak abba kell hagynia önmaga hibáztatását, mert ez sehová nem vezet, csak tovább rombolja az önbecsülését. Meg kell tanulnia az asszertív viselkedést, ami a következőkből áll:
  • önbizalom felépítése
  • határozott, magabiztos fellépés elsajátítása
  • érzelmek megfelelő kifejezése
  • mások jogtalan igényeinek visszautasítása
  • kritika elviselése (ha jobbító szándékú)

A témához kapcsolódó érdekes olvasmány:
Asszertív viselkedés megteremtése - Napraforgó Kineziológia


2016. február 12., péntek

Krétakör - az anyai szeretetről




Salamon király híres volt bölcsességéről, igazságos ítéleteiről. Egy napon két asszony jelent meg előtte. Az egyikük a következőket mondta:
„Uram, én és ez az asszony ugyanabban a házban lakunk. Nemrégen a világra hoztam egy fiút. Három nappal később neki is fia született. Továbbra is együtt éltünk ugyanabban a házban. Mindegyikünk a saját gyermekét gondozta. De az elmúlt éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia. Erre éjnek idején felkelt, s míg én aludtam, és nem vettem észre, hogy mit cselekszik, elvette a mellemről a fiamat, és a halott gyermeket fektette oda helyette. Virradatkor vettem észre, hogy nem a saját fiam fekszik mellettem.” 

A másik asszony azonban ellene szólt: „Hazudsz! A te fiad halt meg, az enyém maradt életben.”
A másik azonban váltig állította, hogy az ő gyermeke az, aki életben maradt.
A király végighallgatta őket, és elgondolkodott a történteken. Nagy csend lett körülötte, mindenki várta az ítéletet. Akkor a király a következőt mondta: „Rajzoljatok egy krétakört a földre, és helyezzétek el benne a gyermeket!”
A szolgák teljesítették a parancsot, és mindenki kíváncsian várta, hogy mi fog történni. Salamon király akkor így szólt az asszonyokhoz:
„Azé lesz a gyermek, aki a kettőtök közül magához tudja húzni őt, az igazi anyának biztosan nagyobb az ereje.”
Akkor az az asszony, akinek meghalt a fia, teljes erejéből maga felé vonta a gyermeket, mert erősen akarta, hogy az övé legyen. A másik asszony azonban megijedt, hogy fájdalmat okoz a kicsinek, és elengedte őt:
„Inkább lemondok róla, minthogy ketté szakítsam!”
Salamon erre meghozta az ítéletet:
„Az az igazi édesanya, aki inkább lemond a gyermekéről, de nem engedi, hogy baja essék. Kapja tehát ő vissza a fiát!”



2016. január 21., csütörtök

A szeretet rendje


„A meghajlás a szülők előtt az élet elfogadása, olyannak, amilyennek kaptam, az árnak az elfogadása, amelyért kaptam, és a sorsnak az elfogadása, amely elő van írva számomra.” 
Bert Hellinger

Az elfogadás megtagadása kötöttséget okoz. 

Az elfogadás felold.

A szeretet rendjének második törvénye: “Aki ad azt tisztelni kell” folyománya, hogy az adásért (amit a szülők nyújtanak) a gyermek kétféle módon viszonyulhat a szüleihez: tisztelheti vagy vádolhatja őket érte. És mindkettőnek ára van. A panaszkodás, a vádaskodás ára, hogy a gyermek lelkileg sosem válik felnőtté, mivel valójában sosem tud elszakadni a szüleitől.




„Minden gyermek (és későbbi felnőtt) életének a legnehezebb témái közé tartozik a szülőktől való elszakadás. Mindenki nagyon sokat kapott a szüleitől, és ezért – a lelkük mélyén – úgy érzik, hogy olyan hatalmas mennyiségű hálával tartoznak a szüleiknek, hogy szinte lehetetlennek tűnik elszakadni tőlük. Valóban nem egyszerű feladat tehát felnőtté válni, és ennek előfeltétele az elbúcsúzás. Felnőtté nem azért válik az ember, mert úgy dönt, vagy megházasodik (és gyermekei születnek), vagy messze eltávolodik a szülői háztól (és a szülőhazától), vagy meghalnak a szülei. Ezek mind külsődleges körülmények, amelyek ebből a szempontból semmit sem jelentenek Felnőtté akkor válik az ember, amikor búcsút vesz. És mint minden búcsú, ez is nagyon szomorú, és egyben nagyon örömteli esemény. Miután azonban kezdetben a szomorúság van túlsúlyban, ritkán jutunk el eddig a búcsúig.

Természetesen felmerülhetnek olyan okok is, amelyek gátolják, vagy (hosszú időn át) lehetetlenné teszik a búcsút. Ilyen ok az elfogadás megtagadása.

Ha egy gyermek (a mai felnőtt) még ma is a szüleire panaszkodik:
„Túl keveset adtatok nekem! A testvérem sokkal többet kapott!”
„Nem volt jó, amit adtatok nekem!”
„Még tartoztok nekem valamivel!” stb.
akkor ez annak kifejeződése, hogy a gyermek megtagadta az elfogadást. Az ilyen gyermek (aki ma felnőtt) nem tud elmenni. Nem tud elszakadni a szüleitől, mert a vád kötöttséget teremt. A gyermeknek az a véleménye, hogy még vannak igényei a szüleivel szemben és a szülőknek még kötelezettségük van irányában. Ezen a módon a gyermek továbbra is kötve marad, de úgy, hogy nem okoznak neki örömet a szülei, és a gyermek nem okoz örömet a szüleinek. Ez a rend megsértése („Aki ad, azt tisztelni kell!”) Az ilyen gyermek elhagyhatja ugyan a szüleit, de a szemrehányás annál szorosabb módon köti (negatív módon) a szülőkhöz. Nem kerülhet sor búcsúra, ehelyett düh, konfliktusok és panaszkodás kötik le az energiákat. Ezáltal még szorosabbá válik a láthatatlan kötelék. A gyermek továbbra is dühöt, fájdalmat érez, és ragaszkodik alaptalan igényéhez – ám így gyermek marad. Így nem is nőhet fel soha.”

Peter Orban: A családfelállítás tankönyve Bionergetic Kiadó Budapest, 2007. 107. oldal

Dr. Laáb Ágnes: LAÁBJEGYZETEK 2007. október 17.

2015. augusztus 21., péntek

A tükör törvényei





1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, "én jobban csinálnám", mindent, amit a másikban megváltoztatnék, bírálok, minden, amit véleményezek, az bennem van, önmagamban. Minden, amit én kritizálok a másikban, minden, ami ellen harcolok, az bennem van.

2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni bennem, rajtam, és ez engem sért, bánt, az nincs feldolgozva, nincs megoldva bennem.

3. Minden, amit mások kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de mindez engem nem bánt, nem érint, akkor ez az ő problémájuk, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.

4. Mindent, amit én a másikban szeretek, magamban szeretem, mindez magamban van meg, mert felismerem magam a másik személyében, és ebben egylényegűségünk mutatkozik meg.

Érzelmi stresszoldás - Napraforgó kineziológia

2015. augusztus 17., hétfő

Büszkeség és gőg

A pszichológiában kétfajta büszkeséget különböztetnek meg.
Az egyik az ún. autentikus büszkeség, amely akkor nyilvánul meg, ha békében vagyunk önmagunkkal, kreatívnak, termékenynek érezzük a munkánkat és szociális szempontból is a helyünkön érezzük magunkat.
A másik az ún. hübrisztikus büszkeség, amely magában foglalja az önzést, a gőgöt, a nem túl szerencsés szociális viselkedésmódokat, beleértve az agressziót, a fokozott szégyenérzetet, az önértékelési zavart.
Az autentikus büszkeség lelkiállapotát az önértékelés javításával érhetjük el.




Most tekintsük át alternatív terápiás megközelítésben is ezt a témát.

Dr. David R. Hawkins tudattérképén, amely nem más, mint egy matematikai modell az emberi egó megértéséhez, 175-ös értékre kalibrálta a büszkeséget. A bátorság alatti szintek rombolóak, nem támogatják az életet és szemben állnak az igazsággal. Az igazságot a bátorság szintjén érjük el, innentől belépünk a szeretetteljesség szintjeire, amelyek táplálják és támogatják az életet és összhangban vannak az igazsággal.




A büszkeség tudatszintjének főbb jellemzői Dr. Kurt Ebert, amerikai pszichiáter munkája nyomán:

Isten szemlélet
Közömbös. Az öntelt, kevély, gőgös ember úgy látja, hogy Isten - bármi is legyen az - nem törődik az emberekkel. Az ember magára van utalva és egyedül járja útját, egyedül alakítja ki a szabályait. Az ember az, amit kihoz magából, mert Isten nem törődik vele.

Élet szemlélet
Megerőltető. Az öntelt, kevély, gőgös ember számára az élet nem más, mint állandó küzdelem azért, hogy felülemelkedjünk megerőltető szituációkon, hogy az elsők és legjobbak legyünk. az önértékelés alapja a siker. A büszkeség negatív pólusa: másodiknak lenni semmivel sem jobb, mint utolsónak lenni. Az önteltség, a kevélység és a gőg középpontjában tehát a külső sikerek állandó hajszolása áll, melyek elérése nélkül az illető a Szégyen tudatszintre kerül át.

Érzelem
Lenézés - mások semmibevétele. Mindent, ami nem a legjobb vagy a legkívánatosabb, megvetéssel, gúnyolódással, csúfolódással, sértegetéssel kezelnek. Az önteltség ilyen módon megosztó és megvető, hajlamos a vakmerőségre, dominanciára, gőgre, dölyfösségre és basáskodásra. Méltán nevezik a hét fő bűn egyikének.

Viselkedés
Felfuvalkodottság, pöffeszkedés. Az önteltség megköveteli, hogy felsőbbrendű fontosságát elismerjék. Ahhoz, hogy ő fent legyen, másoknak lent kell lenniük, ahhoz, hogy ő több legyen, másoknak kevesebbnek kell lenniük. Az öntelt, gőgös, kevély embernek nem elég, hogy sikereket ér el, a többieknek ünnepelniük kell azt, valamint elismeréssel kell adózniuk sikerei, felsőbbrendűsége és kiválósága előtt. Azok az emberek, akik a felfuvalkodottság, pöffeszkedés folyamatában akadtak el, olyan fórumokat keresnek, amelyeken keresztül bemutathatják és bizonyíthatják felsőbbrendűségüket.

A kineziológia mint a megnövekedett tudatosság elérésére alkalmas alternatív lelki gyógymód lehetővé teszi, hogy a büszkeség szintjét meghaladva magasabb tudatszintre lépjünk.

Összhangban az igazsággal  - Napraforgó Kineziológia